elvittem az ájfonomat a teremben biciklizéshez, mert azt a zenét hallgatni biciklizés közben is nagy menőség, amit egyébként is egész nap, lesz is majd látszatja a last.fm-en, de aztán láttam, van wifi odalenn, kiwi wifi, és utána már az igazságos mátyás királyról néztem meséket a jutyúbon, a lábam meg pörgette a kilencvenötöt. óriási vagyok.

elég elképesztő ám az, hogy az egyik ilyen mátyásos mese alatt a kommentek között az volt, hogy ez kommunista alkotás, nem szabadna nézni, jobb magyar médiát! hát beszarok bazdmeg.

azért meg már panaszkodtam, hogy férfiszaunába minek vesznek fel nadrágot. na ő is ilyen volt és még beszélgetett is. mondta a férfinak, hogy manapság már meg kell nézni az anyját, ha a lányával, hát még ha járnak, mert ennek az asszonynak, aki irigy és lusta anya, csak nyolc általánosa van, és negyvenhét évesen nem hajlandó tanulni már, meg mennyire furcsán néztek rá, mikor, mondta, hogy ő közgazdász és van pályázatíró diplomája is, AZT SEM TUDTÁK MI AZ, igaz, ez utóbbit nem gyakorolja, de mégiscsak diploma, nem pedig nem-diploma. 

közben mikor még csak arról volt szó, hogy milyen annak a lánynak az anyja akit kúr, mert  nem csak így két szóval jellemezte mint én a rövidtömörség kedvéért ("irigy és lusta") és az még nem került elő, hogy neki van ám diplomája, akkor gondoltam, hát ez kínos fiú biztosan ingatlanos, vagy valami hasonló pszeudo-értelmiségi, aztán lám, nem is nagyot tévedtem, vagy éppen semennyit. mikor aztán végre elfogyott  a nagyívű okosság a fiú szájából, a férfi, aki egyébként fogorvos, mondta neki kedvesen, hogy nem úgy van ám, hogy negyvenhét évesen csak úgy tanulunk, meg beiratkozunk egy bullshit tanfolyamra a semmiért, ámde sok pénzért, meg azt is mondta, hogy örüljön a srácgyerek, hogy ő tanulhatott.  az meg azért derült ki, hogy a szakállas férfiember, aki szintén negyvenhét éves, kicsit molett, szőrös és rajta nem volt nadrág, hogy fogorvos, mert mondta, nem dolgozik messze, hanem itt a deák téren egy irdatlan fogorvosipari gyárban, ahol húsz aki orvos, ha nem több. bár ne tette volna, mert az értékes közlés után a fürdőnadrágos rögtön fogászati témákba kezdett, hisz tud ő beszélni bármiről, simulékony srác, de ez a téma belőle már fájdalmas is volt, nem csak sima butaság, hát kimentem, nem bírtam tovább. nem tudom a fogásznak hogy volt ereje hozzá, mert közben nem mertem kinyitni a szemem, megnézzem szűköl-e, ugyanis az van, ha ilyen helyzetek jönnek és nincs takaró kínomban a fejemre húzni, akkor csukva tartom a szemem, abból baj nem lehet.

úgy szégyelltem ám magam.

tegnap ez tökre felhúzott. hab a tortán, hogy a sámli lehet el tudja intézni, hogy ne tíz napig tartson, de ez meg milyen már: magyarországon ma egy ilyen fassághoz is protekció kell.

(a főnökömmel örök vitám, hogy az ilyen korlátoknak - például a kizárólagosságok tilalmának - igenis van értelme. szerinte nincsen. azt mondja, hogy szerződéses szabadság van és ha le van valami írva, akkor az úgy van. mikor ilyenkor mondom neki, hogy közben eltelt a huszadik század egy rakás modern és posztmodern joggal, akkor megsértődik és látványosan nem ért egyet, hogy azok csak korlátozzák a szabadságát (értsd: a pénz szabadságát). pedig lám-lám, egy ilyen egyszerű példa is jól mutatja: borzalmasan torzul a verseny, ha tilos megállapodásokkal a versenytársak ki vannak zárva a körből. mondjuk azt csinálnak velem, amit akarnak, hiszen úgyis tudják, nem tudok mástól szélessávú internetet venni.)

update: nem tudom a sámli tett-e csodát, vagy a tegnapi hisztim, de ma bekötötték a netem. van igazság a földön :) (de ha ez megy így, miért kell 10 nappal riogatni?)

azért a tegapi irodai értekezlet mindenképpen legszánalmasabb pontja az volt, mikor kiválasztottuk a karácsonyi vacsora (úgynevezett buli) helyszínét, hogy ugyanaz lesz mint tavaly. évek óta eröltetjük azt a szart, pedig ótvaros, vagy még annál is rosszabb hely ha a felszolgált ételek ízét vesszük. tavaly már csak a padlizsánkrém, az előétel volt ehető, ámde az is romlott, így másnap páran az irodában fostunk vígan, karácsonyi hangulatban. beszéltük is hát így kollegák közt tavaly, csak oda ne megint, aztán most ment a lapítás bazmeg, hogy a főnöknek nem lehet nemet mondani. szánom hát őket, ha már így kellemetlen helyzetbe hoztak mikor egyedül maradtam a leszarozással.

van ez az elég jó csaj a holmes placeben, az uszodában szoktam látni szinte minden nap, megismerem a fürdőruhájáról. igazából kurvajó csaj, csak van egy nagyon béna barátja, úgyhogy ezt azért mégsem mondom róla. persze nem ilyen cicababát kell elképzelni, mert én az olyan lányokat nem szoktam megnézni, csak a tumblr-en, és ott is csak akkor, ha látszik a cicijük, vagy nincs rajtuk bugyi. sokkal inkább ilyen klassz pszeudo-értelmiségi középvezető a price-waterhouse-coopernél, vagy valami international law firmnél, önnön szépségének teljes tudatában. könyvet néha még olvas, de szarokat, ám jó a segge, viszont romkocsmákba nem jár, tán soha nem is járt, de a dokkos kis kurvákat, azokat lenézi: na olyan. szóval bejött ma a gőzbe ez a csodálatos mellű asszony és őrület: elkezdett az esküvői előkészületekről, vagyis sokkal inkább az e tárgyban gerjedő vágyairól magyarázni a béna fiújának. annyira nem értettem mit beszél a zajoktól, de azt a keveset amit, azt nagyon gyorsan és egyre hízelgőbben tette. aztán egyszercsak hopp, mondta jó hangosan, hogy már nem is szeretsz és utána többet nem is szóltak egymáshoz odabenn, csak hátat fordítottak.

szegény béna fiúja, azt kell gondoljam.

múltkor mikor voltam Dublinban, elvittem magammal a gépem, amit majdnem nem használtam, aztán mégis, csak az volt a baj, hogy egy trafikban vettem malahide főutcáján a filmet bele és gyanítom, több éve a boltban állt a tekercs, ráadásul nem hűtőben. ennek az lett a következménye, hogy a romlott filmre romlott képek készültek, gyakorlatilag élvezhetetlen minőségben. ennek ellenére beszkenneltem őket és naív túlszinezéssel próbáltam fogaszthatóvá tenni.

mindenestre az látszik mi történt ott írországban hétfőn és kedden, csak kattintani kell ide, vagy a képre, ami engem ábrázol és azért teszem ki ízelítőül magamat is, mert ez így helyénvaló, hisz naphosszat nem is csinálok mást, mint magam nézem magam.

a legfontosabb, hogy mindenki jegyezze meg, hogy a Szuperbojz nem ilyen viccesen szar film, mint az Álom.net, hanem annál sokkal szarabb, már-már elviselhetetlen és kétségbeejtő őrület. ami szar tud lenni egy filmben, az szar is, vagy még annál is szarabb. a lényegi dolgoktól, mint a történet (ami leginkább nincs is, ami van, az zavaros), a legapróbb részletekig, hogy csak a ruhákat említsem, vagy a dinamikus karaktereket. egészen elképesztő, máig nem térek magamhoz. (ráadásul: ha akartam volna sem tudtam volna kimenni az előadásról. a corvinban egész egyszerűen bezárják az ajtókat kezdés után. ha tűz van, akkor wtf?) két jó dolgo volt csupán, hogy láttam emese melleit (viszont kerekes vicáét nem), meg hogy folyamatosan lehetett azon röhögni, hogy a béna bricsesznadrágos rokker kolovratnik krisztián az tulajdonképpen valuska lászló.

a szombat egyébként a szuperbojz ellenére óriási volt. volt koránkelés, aztán vittem a rainert vázon, aztán meglepve tapasztaltam, hogy klauzál téren már nem vásárcsarnok van de spar, aztán a spinning után főztem a lányoknak. amíg meg a cili a dordoridorival nézte a Majdnem hírest (a kedvenc filmem, btw.), megépült a repülőterem is. gondoltam ugyan, hogy este adok még egy kis Kiadót, aztán nem lett belőle semmi, mert sikerült olyan erős hagymát tolnom vacsorára, hogy még most (vasárnap) is büdös vagyok tőle. (ma pedig semmit nem csináltam. szó szerint.)

hát így.

most már két hete járok ebbe a holmes place nevű csodahelyre, úgyhogy veszem a bátorságot, megmondom milyen az első benyomás, mert van véleményem, méghozzá jócskán lesújtó.

legyen az az alapvetés, hogy ez kb. a város legdrágább terme, szóval elvárásaim éppen lehetnének, éppen ezért vannak is.

szóval. mivel biciklizni, spinningelni iratkoztam be (az ún. wellnesen kívül), erről tudok érdemben beszámolni: az egész kibaszott teremben nincsen egyetlen olyan spinning bringa sem ami jó lenne. havi harminc rongyért jócskán balesetveszélyes fosok álllnak a teremekben (viszont van kirakva a kardió szekcióban is) és több határozott reklamálásom ellennére sem történik semmi. (tegnap pl. elengedett a szar spd., kábé agyonütöttem az achillesem) nem tudom a fitness-gépekkel mi a helyzet, de ez elkeserítő.

a klub közönsége a gépeknél is trehányabb, mondhatnám a legalja. direkt írtam klubot, mert ez egy igazi klub, (havi bérlet nincs is) teli igényes quality people-ökkel. biztos ennek köszönhető, hogy két hét alatt gyakorlatilag egyetlen ember nem köszönt még vissza nekem (a személyzet persze igen, ők jófejek). jártam már pár posh/fancy helyen életemben, de ehhez fogható nagyképű menőzést én még sehol nem láttam. először arra gondoltam, biztos azért nem köszönnnek, mert egy bizonyos társadalmi státus felett a magyar ember elvárja az előre köszönést, de nem: ha én köszönök - akár úgy, hogy rajtam kívül nincs a helyiségben senki más -, akkor sem köszönnek vissza. bazmeg, szerintem ilyen még a röjtökmuzsaji újgazdag-mekkában sincs, viszont ott biztos lenne legalább egy ember, aki emlékezne rá, nem volt ekkora paraszt még úgy tíz éve. ebben a körben kell említenem a szaunát, ami nevetséges. nem koedukált, a sok felsővezető mégis klottgatyában jár be, vagy minimum hermetikusan betekeri magát a törölközőjébe. egyenesen megbámulnak, mit pöcsölök én odabenn.

az órák közül csak spinningről tudok beszámolni. sajnos vannak nagyon rosszak, jól megkülönböztethető ki az az edzők közül aki ült már életében rendes biciklin is. az órák egy része értelmetlen őrült pulzus- és pedálpörgetés. hogy ez nem túl egészséges az hagyján, de szerintem a fogyni vágyó lányok-asszonyok nem tudják, hogy sok mindentől fognak fogyni, de ettől nem. (a miért kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az emberek azt szeretik ha jól megizzadnak. muhahaha.)

mindezek ellenére, azt nem mondom, hogy megbántam a beiratkozást. gyakorlatilag egy wellnes-szállóban élek két hete. harminc lépcsőfok és van medencém, szaunám, gőzöm, jacuzzim, fixim. a tavasz meg úgyis nemsokára itt van.

bár csütörtök éjfélkor a fél lábbal még a toldi menő arcai között csapattam, háromkor már keszthelyen aludtam, hogy a dél bólyban érjen. őrület, én mondom. az apropó az nem volt éppen klassz, mert míg a papa élt, nem mentünk a sírjához, hisz még nem volt benne. ezen felül nagy semmittevésben telt a hétvége, csak a szombat éjjel volt más, megnéztem a disco friendeket a pubban. ja és! vasárnap este adtuk a Fel!-t a moziban. annyira szép, annyira jó. ugye megvan mikor a nyakkendőkkel öregednek. ugye? (10/10)

egyébként arra jöttem rá a hétvégén, hogy a kis unokaöcsém - aki utánam a keresztségben a Dávid mellett a Tamás nevet is kapta - fél tőlem, ha a szakállam egy bizonyos hosszt elhagy. (keresztségben, mi. írok itt össze-vissza.)

az van az ükanyám sírjára írva, hogy távol otthonától, távol élete párjától. mondhatnám nem éppen klassz egy szöveg, csak hát őt fogták hetvenöt évesen, aztán jól kitelepítették.

nagyon rég nem írtam itt koncertről- nem azért mert nem voltam, hanem mert nem volt kedvem, meg sosem volt olyan jó.

pénteken az A38-on viszont olyanba botlottam, ami tutira fontos. vagy azért mert nem lesz több, vagy azért mert lesz több, vagy azért mert rohadtul tetszett. a Quarton láttam először a Qualitonst, aztán mondták a Rainerék, hogy elég király, a zubolyos Hock Ernőt elég nagy líblingem, de nem ezért döntöttem el, hogy megyek, hanem az volt a döntő momentum, ahogy Koncz Tibor, Kovács Kati egyik dalszerzője nyilatkozott a quartos beharangozóban: annyira ósdi és vaskalapos szavak jöttek ki a száján, hogy sejtettem, ez valami kurva jó lesz.

nem volt őrült teltház, de sokan voltak, méghozzá elég sokfélén sokan, nemcsak a szokásos táncrend. amikor vártam a jegyemre a főbejárat előtt, például egy harminc plusszos nagyon jól öltözött párocska érkezett és a férfi pont arról magyarázott a kis feleségének, hogy ez egy félig alternatív, félig sznob hely. nyilvánvalóan először jártak itt. jópár hardcore kovács kati fan is (50+, 60+) is érkezett, furcsa ruhákban, nagy videokamerákkal.

az együttes saját számai is elég jók voltak (nem ismertem előtte őket, csak olvastam róluk, ahogy írtam volt), de az igazi nagy cucc az kovács kati néni volt, mikor színre lépett. határozottan, nagyon bájosan és kicsit meglepően izgult, de gyorsan rájött jó helyen van. akkor látszott ez igazán, mikor a rendes játékidő utolsó előtti számánál átvette az irányítást a zenekar felett, maga játszatta tovább a refrént. egész megdöbbentő módon (legalábbis számomra, itt magyarországon) nem csúszott át a koncert valamiféle retro-partyba, egy pillanatig sem éreztem, hogy most ősrégi számokat hallgatok, sőt. persze-persze, volt valamiféle hatvanas-évek szaga a dolognak, de nem nem bántóan, emlékeket és számokat nem kizárólag emlék mivoltukban újrázva)

a kép címe az, hogy kovács kati nénit lelövi egy ufo. egyébként ami kati nénin kívül zseniális volt - főleg később azt megtudván, hogy igazából nem ő a fő-fő énekes -, az G. Szabó Hunor dobos, de nem mint dobos (azt rendkívüli módon nem tudom megítélni), hanem mint énekes. komolyan elvarázsolt.

baj talán csak annyi volt, hogy vége lett. alig pár szám és mehettünk is haza. a második ráadás már egy újrajátszás volt. kár ezért, de nyilván benne van, hogy nem olyan régi projekt ez, vagy mi.

olyan koncert volt ez, ami után ha lett volna, azonnal megvettem volna a Qualitons feat. Kovács Kati lemezt, és most ideírnám jól, vedd meg te is izibe. ilyen sajnos nincs, de picit azért reménykedem, talán, egyszer.

(Qualitons a MySpacen, a Facebookon, és a Quart a koncertől)

az volt a terv, hogy elmegyünk Debrecenbe kocsival, útravaló szendvicsekkel, kis magyar pornográfia, messiások, aztán estére haza, hogy Qualitons feat. Kovács Kati. 

az első dugóba a Hungária körútnál ütköztünk, ahol készenléti rendőröknek tartották fel a forgalmat, lévén ma helye van a magyarságnak, október huszonhárom, hiába no. utána a benzinkúton vesztettünk sok időt, mert mindenki menekült a városból, ahhoz meg benzin kell és bizony rengeteg emberre egy pénztáros nem elég. a pályán az első dugó rögtön a Budapest táblánál volt (ki tudja miért), a második Gödöllő előtt (pitiáner balestet), a harmadik meg Hatvan előtt, de ott annyira, hogy ki is szálltunk a kocsiból levegőzni. A lényeg az, hogy két és fél óra autózás után az egyébként harminc percnyire lévő Hatvant értük el, hát felül kellett vizsgálni a debreceni terveket.

le is kanyarodtunk Gyöngyösnél, hogy a messzi kiállítás helyett felmegyünk a közeli Galyatetőre, aztán eszünk valami kurvajót a mátraszentimrei szlovák csárdában. 

csakhogy.

a mátraszentimrei csárdának konkrétan csak a hűlt helyét találtuk, mert kurvára leégett és legalább annyira nem építették újjá. már temettem volna a napom, de galyatető megmentette. egyrészt mert akkora köd volt az elején, hogy konkrétan a kilátó-torony belsejében is párás félhomály volt, másrészt meg találtunk ott is egy szlovákos vendéglőt, úgyhogy volt bableves, sztrapacska, forraltbor, nagyon finoman, olcsón és a teraszon napsütésben, mert közben az is előkerült.

most pedig megyek az A38-ra, megnézem Kati nénit.