amikor legutóbb ugyanígy felértem keszthelyről, akkor elhagyott a Zsófi (húsvét hétfőn, hogy mekkora fintora). gondoltam beleírom a blogba, ha már így elővettem. szar ám.

(2009. szeptember 21-i poszt updateleve) mire nem jó az ember blogja! a tegnap esti poszton felbuzdulva utánajártam a strandioási szokásaimnak és az alábbiakra jutottam:

első fürdés, ami gyakran az első röplabda is:

2006. ?
2007. május 1. (+/-1 nap, az biztos, hogy a Rékával adtuk a strandon)
2008. május 2.
2009. május 1.
2010. május 1.
2011. április 22.
2012. április 28. (első strandolás: március 17.)

utolsó fürdés, ami egyben az utolsó röplabdát is jelenti:

2006. szeptember 10.
2007. szeptember 2.
2008. szeptember 2.
2009. szeptember 20.
2010. augusztus 22.
2011. szeptember 25. (Mamiék október 6-án voltak utoljára strandon)

A 2007-es és 2008-as nagyon szeptember elejék meglepnek, szeretem minél tovább húzni a szezont. 2007-ben biztosan nem az időjárás, így felteszem, a hülye pszichés állapotom állhat a háttérben. tavaly már augusztus végén viszonylag szar idő volt, meg nem annyira volt az a nyár a keszthelyre látogatások tekintetében sikeres, hogy úgy mondjam. Egyébként a legkésőbbi fürdésem 2004-ben, vagy 2003-ban volt, amikor október 3-a körül rendkívül alacsony vízállás mellett ugyan, de hatalmas hullámok között mártóztam meg a tóban.

teljesen meghalok itt nyáron, budapesten. szólni nem lehet hozzám, herpesz nő a számra, fáj a térdem, lázas vagyok, belebetegszem. csak azon agyalok, és semmi máson, nekem keszthelyen a helyem.

el is tervezem, hogy majd otthon nekem már nyitáskor a strandon a helyem, és majdnem úgy is van. pedig mikor végre hazamegyek, ha lehet már pénteken, mégis unalmas a délelőtt a stégen. hiába a könyv, meg a kozmikus csend, mikor hidegek a színek, meg nincs körülöttem senki hogy nézzem, és kurvaszar a kávé, nemszép a pultoslány, meg egyébként sincs odakinn senki, hacsak pár nyugdíjas nem. dél körül már telik a hely, csak gyerekkorom legmenőbb csajai már negyven évesek, hogy törődjek az érkezésükkel, vastag a combjuk és már az sem hozna lázba, ha felső nélkül napoznának (és egyébként is). sörözni csak azért járok, hogy teljen az idő, meg csekkoljam, kik vannak a másik stégen, meg mert fos a bor, hogy azt igyam. ennek ellenére, vagy éppen ezért a délután iszonyú lassan indul, röplabdázni ráadásul a folymatos sérülések miatt alig tudok (nem a korom, de a rossz állapotú pálya végett). persze a kis tejfogú srácokkal dumálni jó a pálya mellett, mindent elhisznek, meg az este is szuper, mikor narancssárgulnak a színek. na olyankor elképesztően nagy orgazmus olvasni a parton zenével (odavaló új kedvencem a piresian beach), de az pédául már ezekben a tökéletes percekben is idegesít és járatja az agyam, hogy már megint elhussant egy nap a semmibe, és mindjárt ősz van, legyen épp akár május, akár meleg szeptember.

ez így jócskán függőségszerű ám, pedig azt még nem is mondtam, ha önszántamból maradok pesten nyáron és mégis süt a nap, hát az egész világot romlásba taszítom, én mellettem megmaradni nem lehet. nehéz ezzel élni magammal.

egy szivarozó öreg faszi, mellettem a stégen, fűzött egy ilyen elég nagy mellű fiatal lányt, legalábbis hátulról annak tűnt. kibaszott béna volt, mert olyanokkal kábította, hogy csodaváró olajat kell enni, meg a dió olaj tisztítja a májat, meghogy a nemtudomkiről lemondtak az orvosok és akkor főzött magának izét meg teát is és minden jóra fordult. nekem annyira hányingerem volt az egész csávótól, az átlátszó udvarlástól, hogy mégegyszer végignyaljon egy fiatal testet, meg ott volt a büdös szivarja is, amit cigárnak mondott, de a szőke nőcske mégis, ha így tartózkodva is, hitt neki. közben pedig megnéztem guglin, hogy a csodaváró olaj 4 nem is azokat az alkotóelemeket tartalmazza, mint amiket a tata felsorolt, de persze nem szóltam nekik, hanme úgy tettem, mintha továbbra is a könyvem olvasnám. (Onetti: Rövid az élet). hogy még antipatikusabb legyen az egész, odament egy ismerős kisfiú hozzájuk, és ez jól láthatóan idegesítette az embert, ami mekkora nagy-nagy nullaságra vall, legalábbis mifelénk.

rég viszolyogtam ennyire embertől, gondoltam fel is írom a blogra, hogy mik vannak itt keszthelyen, csak az ájfonról nem sikerült, és akkor egyszercsak kiderült, hogy a nagy mellű szőke lány ronda napszemüveggel és gyűrűkkel a lánya. vagy rosszul mértem fel a helyzetet, vagy kibaszott idegenek egymásnak ezek. az én apám szerencsére jó fej, nem ilyen gyomorforgató faszfej, még ha mostanában idegesítően cuppogtatja a fogát, vagy nem is tudom hogy írjam körül, amit művel a szájával. (nem szép így meg- és elítélni az embereket, csak mert csodaváró olajat esznek.)

az elmúlt 22 szezonban talán ha kétszer volt olyan, hogy a meleg miatt abbahagytuk a röplabdázást. hát ma mégis, hogy mik vannak.

ma az éjszajában szomorúan konstatáltam, hogy van két klub-zene, ami ha nem is tetszik, de kedvelem, irul - pirul. további – szintén szomorú – megfigyelésem, hogy mivel a keszthelyi kis diszkópunettik is elkezdtek élni vele, az oldalt borotvált hajat el kell felejteni, bármennyire is tetszik nekem a lányokon. a jelenség helyi begyűrűzése alighanem a vég kezdete, ha nem éppen a vég vége. láttam egy szép magyaros virágmotívumot tetkóként egy női vállon, ez viszont itt a hazai pályán meglepett.

ja. majdnem fél kilencig maradtam este kinn a stégen. a sötétedés/naplemente kibaszott szép ám ott, minsenféle romantikus gondolataim támadnak rendre ilyenkor (hát még, hogy sufjan stevenst hallgattam). gondoltam is, hogy jó lenne, ha egy meleg nyári estén érkezne az a meteor, ami elpusztítja az világmindenséget, mert akkor én biztos lenn a strandon várnám be a halált. kíváncsi lennék kellene-e fizetni a sörért a büfében.

pedig igazából volna kedvem ám blogot írni, csakhát a napi rutin az elveszett valahol, meg leköt a kockagyár, vagyis igazából untat, néha borzalmasan szűklátókörűnek érzem az olvasóim, nem az én világom.

most viszont elmondom a legfontosabbakat. voltunk nemrég az a38-on valami kibaszott jó koncerten. négy megőrült lány, mindenki legalább száz hangszeren játszik, hihetetlen műsort nyomnak a színpadon. katzenjammernek hívják őket, norvégok. a közönség legnagyobb része is lány volt, meleg, ami azért érdekes, mert szerintem tőlünk nyugatabbra nem leszbikus ikonok ők, de lehet tévedek.

nálunk hogy miért nem tudnak ilyen zenekarok lenni, azt nem tudom én. vagyis dehogyisnem: ha valaki tud zenélni az jazzt prüntyög okos és mély szomorúságba révedő fejjel, vagy valami kibaszott szánalmas irie maffia lesz belőle, de véletlenül sem lazul le, hogy harisnyakötőben, nagy mellekkel rohadt szekszin nyomja a rokkot. (mondjuk ha a zuboly nőkből állna, akkor az valami hasonló lenne)

még keszthelyről is akarok írni ma.

hogy rájöttem, attól lesz lassan ugyanolyan a keszthelyi éjszaka, mint bármely más vidéki városé (értsd: provinciális, kirekesztő, kötözködős), hogy eltűntek a nyugati turisták a balatonról. a mai kis pöcsök úgy nőnek fel, hogy látni sem látnak egyetlen tisztességes monokinis svéd/holland/német mellet sem látnak a strandon, nemhogy megfogják őket a magyar tenger diszkóban mikor leszáll a vonyarci éj, sőt, az osztrák/szlovén/dán fiúkat sem kell kerülgetniük vécére menet, hogy lássanak másféle embert is, mint borzhajú páhoki/cserszegi/büki autószerelőket, vagy éppen parasztokat. nem csoda hát, ha mindekire agresszíven néznek ezek az izék (férfiak, rozsdás vasszagúak), aki nem a járásból való, hát még ha másként néz ki, mint ők.

persze van nagyobb para is annál, hogy david guetta legnagyobb alkotóművész keszthelyen: a minap telepítettek például rovásírásos vásrosnévtáblákat otthon. két hete még viccből írtam a fészbukon, hogy most, hogy van székelykapuja a városnak (mert avattak olyat is!), már csak a rovásírásos tábla hiányzik. hát tessék, megkaptuk. végülis régi székely város keszthely, és nyilvánvaló, hogy az üknagyszüleim bicskával faragtak rovásjeleket az ősi magyar ajtófélfájukba, mégha gecinagy zsidók is voltak ők.

faszom, hát lassan minden náci lesz itt. (minek is kertelni, náciság ez az egész rovás-izé, kurvára nem más.)

mondjuk minden rosszban van valami jó: gáspárattila kiváló észrevétele, hogy a rovásul leírt névben pina és segg is van. hiába no, a kurvának öltözött kis kurvák (és a wannabe kidobók) földje, ahol a templom (!) melletti várkertben van egy szobor, ahol térdelve szopatnak egy gyermeket(!), nem is érdemel mást.

mindzek ellenére, és egyébként pedig, keszthely a világ legjobb helye. még akkor is ha most hétvégén nem tudok hazamenni mert dolgoznom kell.

végre.

eleve mi az, hogy jiddis-olasz étterem, de bazdmeg lakossági jazz megy az udvarán, ami az én udvarom mellett van, oda hát az erkély-nyugalmam.

találtam egy nagyon érdekes videót a youtube-on arról a lányról, aki tizenhárom évesen hajtott rám, de én megrémültem tőle és nem hagytam, hogy életemben vele csókolózzak először. egyébként meg nem tetszett, mert ilyen szép lány volt. egyszer majd posztolom is a videót, csak meg kell keresnem azt a blogbejegyzést, ami arról szól, hogy nem jó, ha a lányok hajtanak a fiúkra. ez azért lesz nehéz, mert nem tudom milyen blogon volt. de majd a videó alatt az lesz a link.

kedves blogom, egyébként iszonyatosan ideges vagyok, mert nem keresek pénzt, csak lopom a napot.

hazajöttem péntek éjjel és hogy elaludjak ment a tévé. mondták mennyire közeli rokona csirke a t-rexnek, hát nem is volt kellemes kézbevenni a kiscsibét tegnap, komolyan tartottam tőle, láttam benne az ősi szörnyet.

olyan rossz a kedvem mostanában, főleg ha egyedül vagyok. gondolkodom a munkán, hogy igazából nincs, a válságon, hogy igazából nem múlik, magamon, hogy mi lesz, aztán rendre összecsúszok. ilyenkor mindig ennék. rohadt sokat sportolok, csak a bal térdem tropára van. múlt héten már szinte azt hittem, nem lesz többet strandröplabda sohasemár, de azért ennél jobb a helyzet.

kibaszott szarul érzem magam.

még mindig csak április és én már túl is vagyok a hátam első lehámlásán, pedig igazából le sem égtem.

úgy 100 méterre beszálltam a critical massba. elég volt, ám része voltam. (az úgy volt, hogy edzettem a ligetben és amikor megjött a menet eleje hazahúztam, de itthon meg a menet közepébe botlottam.)

új rekord: az első fürdés (és az első strandröplabda is!) megvolt április 22-én. őrület.

és hogy ne maradjon ki év a regiszterből: 2010-ben az első fürdés május 1-én, míg az utolsó augusztus 22-én esett meg. ez utóbbi elég durva, de nem én tehettem róla, hanem az ősz, ami előbb jött, mint kellett.

tegnap hogy felhúztam magam a ligetben azon a német rendszámú, magyar rokikártyás, tilosban parkoló autón, amitől a troli alig és néha csak visszatolatgatva, én bringával pedig nullára lassítva, az autók közé gurulva fértem el. a dühöm levezetendő annyira akartam, hogy találkozzak a sofőrjével, de sajnos túl sok halaszthatatlan dolguk volt az állatketben. készítettem képeket is róla, de nem mutatom meg, mert ma már sokkal kevésbé érdekel e felelős polgártársunk, mint tegnap.

valahogy úgy kellene most leírnom egy sztorit, hogy senki ne ismerjen magára. de ha így írom meg, akkor 5 év múlva nem érteném miről van szó. nevekkel pedig gyávaságból nem írom meg, és csak reménykedem, hogy arról, hogy hűbérúr egyszer majd eszembe jut, hogy jártam a gyakimmal és egy gyakorló alpolgármesterrel. (néha beleolvasok a régi blogos dolgaimba és gecire nem értem, hogy miről szól. kivel, miért és hogyan: nehéz ez.)

maradva a politikánál. elmentem pénteken az egymillióan a sajtószabadságért alkotmányellenző tüntijére. elképesztően szar volt, egy rémálom. beszédképtelen emberek miért akarnak szónokolni? értem én, hogy amatőrök, meg csak lelkesedésből, de attól még találhatnának valakit, aki egy icipicit szimpatikusabb szijjártó péternél, mert Istvánfyy Andrásra a 4K-ból ez kibaszottul nem igaz. (hogy igazságos legyek: Sproncz Júlia összeszedetten beszélt, gondolom van némi gerébágneses tapasztalata, Dénes Balázs a TASZból meg meglepően jó volt. mármint magához képest.)

mondhatnátok énblogokat. lány, napló, jól írt. köszönettel.

nem tudnék ennél most jobb lemezt mondani. az is érdekes ám, hogy a lemez végén jönnek a legjobb számok. fordítva szokott lenni.

imádom. lemezekbe szerelmesnek lenni.