és még az is lehet, hogy egy roma ember tette, de addig megengedem magamnak, hogy tiszaeszlár jusson eszembe.

az elmúlt két hét alatt kisbabából kisfiú lett, egy roppant szórakoztató fiatalember.

egészen furcsa új hobbim van pár hete, hogy kolbászt eszem ha kell, ha nem. csak puhát és azt is magában, esetleg sajttal. a boltban azt szoktam mondani, hogy azt a kolbászt kérem szépen, amelyik a legpuhább és csípős, ez jó puha, de nem csípős, nem baj, jó lesz. sokfélét ettem már, vannak kifejezetten szar termékek a piacon, azt kell, hogy mondjam. a legjobbat eddig a bajcsy-zsilinszky úton vettük valami ábécében, ahol nagyon kelletlenek voltak az eladók, és az a férfi, aki mögöttem állt a sorban szintén vett kolbászt, mikor látta, hogy én mit kértem. egyébként igazából előttem állt, csak maga elé engedett, hogy gondolkodjon még. jó húzás volt tőle, hiszen én is, meg ő is jól járt végül. igazi win-win helyzet.

hogy legyen ma is ilyen bólyi nosztalgia, elmondom még, hogy a papám is csinált régen kolbászt, az kurvajó volt, de azt is csak addig szerettem, amíg ki nem száradt. az tök szar volt a nyolcvanas években, hogy télen nem lehetett paradicsomot, vagy csak aranyáron venni, így nem tudtam puha kolbászt paradicsommal enni, márpedig az egy nagyon finom kombó, főleg, ha van hozzá medvesajt is. [a gyengébbek kedvéért: disznóvágás meg télen van, így a kolbász télen tud puha lenni.] mikor véget értek a nyolcvanas évek, akkor már nem csinált a papa túl sokszor kolbászt, pedig akkor már volt paradicsom dögivel télen is.

remélem már nem leszek sokáig kolbász-rajongó, hanem ismét a távolból figyelem majd a kolbász-fősodort, mert az a helyzet, hogy a nemfinom kolbászok azok kurvaszarok, de én mégis megeszem azokat is, hiszen ki nem dobom, mert etiópiában éheznek a kis négergyerekek.

vagy lehet hogy kellene egy kolbászkedvenc, amit mindig valami különleges boltban szereznék be.  és akkor azzal még úgy henceghetnék is, mint ahogy mások szoktak azzal, mi  kedvenc boruk, meg a viszkijük, meg a szivarjuk.

ez már megint mi? olvasom az indexen, hogy pécsen Kovács jános bíró nem merte elkaszálni azt az öt barcsi hőst a rasszista indítékkal, akik saját bevallásuk szerint is etnikai hovatartozásuk miatt vertek meg két nőt:

mivel a magyar büntető jogrend nem úgy működik, hogy ha visszavonnak egy vallomást, akkor az nincs is, a körülmények és a bajtársias élethelyzet felderítése után nem kellett volna túl nagy absztrakció ahhoz, hogy az indítékot is figyelembe vegye/megállapítsa. csakhogy ebben az országban az elsőfokú bíróságok feladata nem az, hogy az igazságra [vagy valami hasonlóra] és ilyetén megfelelő ítéletekre törekedjenek, hanem az, hogy a másodfok el ne kaszálja őket, mert az borzasztó ciki ám a bíró-kollegák szemében. egy esetleges hatályon kívül helyezés pedig maga a végítélet, még a takarítónők is azon röhögnek a folyosókon. [hogy érthető legyen: ha másodfok nem látja bizonyítottnak a rasszista indítékot, akkor enyhíteni fog, vagy visszadobni első fokra, ami ugye vérciki. ha meg első fokon nincs - egyébként tényleg nehezen bizonyítható - rasszista indíték, de azt a másodfok bizonyítottnak látja, maximum súlyosbítanak az ítéleten, ami a bírónak kevésbé gáz.]

ilyen körülmények közt kicsit sem csodálkozom, hogy a a gyáva és képmutató bíró a gyáva és képmutató biztosra ment, hisz ez a dolga, nem is ért máshoz, hát még az élethez, ahol cigány nőket vernek jó magyar fiúk azért, mert cigány nők és nem jó magyarok.

akkor kicsit most menjen a blog a mennybe, mert Boba polgármestere járt itt önnönmaga, hogy idekommenteljen jól.

nagy riszpekt neki, ha másért nem, hát azért, hogy ilyen szinten figyel, mit írnak róluk és hogy. [úristen ez egy blog, ez az ország meg Magyarország!]

Bobáról itt, meg itt van tőlem, egyébként meg éljen Szabó Ferenc soká!

a plasztikjózsi most azt mondaná, hogy függöny: azt hiszem.

egyébként Bólyban volt egy nagyon jó barátom, akit szintén öcsinek hívtak és tökre szerette a flipper öcsit, nyilván a neve okán. emellett kibaszott jó űrhajós legói voltak, amit leginkább a minifigek oxigénpalackjai miatt irigyeltem tőle, de soha nem loptam el egyetlen egyet sem, pedig - bevallom - megfordult a fejemben. öcsiből azóta hitgyülekezetes lett és amway ügynök, de tudom, hogy kilencvennyolcban részt vett az szdsz kampányában is. kedveltem őt. és az apukája gázszerelő volt.

a Horváth Öcsi egyáltalán nem halt még meg, hanem él, szóval ez nem egy újabb nekrológ.

Sulyok Imre munkásságát nem ismerem ugyan, ami nem meglepő önnön műveletlenségem okán, de nyilván igazán híres zeneipari munkás lehetett, ha sikerült megcsípnie a második helyet az index elnevezésű on-line magazin címplapján minden idők leghíresebb öcsije, a step együttes kiváló hangú és immáron nagyon halott énekese után. 

minden idők második leghíresebb öcsije egyébként egy Puskás nevű volt, aki egyszer régen nagyszerűen, egészen világhírűen focizott, aztán kövér bácsi lett belőle, majd 2006. november 17-én, két éve és kilenc napja meghalt. kevesen tudják erről a férfiről, hogy az öcsi név Ferencet takart, de én most elmondom, ha már úgyis itt az emlékezés ideje. 

köszönet az index szerkesztőinek a boldog percekért: én is ordas nagy hülyeségnek tartom a szomorkodást. 

tegnap jól megírtam, hogy szerencsétlen bobaiak törvénytelenül szarnak, erre ma ismét az újságok címoldalán találták magukat, hogy nincs hova tenni a derék bobai holtakat. hogy milyen csodálatos dolgok történhetnek a bobai tanácsteremben, azt nem tudom, de kezdem azt hinni, hogy a Legényanya eseményei tényleg megtörténhettek ebben az országban, vagy ha nem is történtek meg, Bobán biztos megfognak.

A Vastagbőr csodás történetről számolt ma be, ennél szó szerintebb már nem is lehet semmi:

"Úgy látszik, Bodor Imre ügye máshogy ért véget. Múlt héten volt szó a történetéről, mely szerint 2006-ban az egyik szolnoki általános iskola kerítésénél megakadályozta, hogy megverjenek egy alsós kisdiákot. A 13 éves támadót megfogta, és akarata ellenére bevitte az iskola igazgatónőjéhez. Ezért őt személyi szabadság korlátozása és könnyű testi sértés miatt feljelentették a szülők, a nyomozás végeztével a Szolnok Városi Ügyészség megrovásban részesítette. "

Szerintem az ügyészekbe (és gyakran a bírókba is) már az egyetemen beépítenek egy kapcsolót, ami azt a célt szolgálja, hogy tökéletesen kiiktassák magukból a világot, mint olyant. A világ legszimplább helyzetértékelése helyett csak logikai (jogi) szillogizmiusokban gondolkoznak és erre még büszkék is, hisz ők a törvény betűje szerint járnak el. Nem hiszem, hogy jogfilozófusnak kell lenni ahhoz, hogy milyen veszélyeket rejt ez magában, ezt legfeljebb csak egy jóvágású ügyész nem foghatja fel. (Már az egyetemen sokszor eszembe jutitt, hogy az előadásokon első sorban ülő, mindnet bemagoló, bulit, alkoholt, drogot sosem látott kislányok/kisfiúk egyszer majd bírók/ügyészek lesznek és döntenek majd olyan élethelyzetekről, amiről - akárcsak felületes ismeretek révén is -fogalmuk sincsen.)

Kezdjük egy tipikus történettel, mikor egyetlen eljáró hatóság sem törődik a körülményekkel, csak a kezébe kerülő szabály- és szankciórendszerrel. 

"40 millió forintra, éves költségvetése negyedére büntették a Vas megyei Bobát, mert a falu szennyvízét egy gödörben tárolják. A környezetvédelmi bírság csődbe viheti a falut, ezért a lakók a Szombathely főterén tüntettek."

Félreértés ne essék, nem vitatom a határozat elvi helyességét, sőt, szerintem is helyes az az irány, hogy az állam a rendelkezésére álló eszközökkel a környezetvédelmi előírásokat kikényszeríti. Talán még azt is hozzátehetnénk, hogy Boba nagy valószínűséggel minimum 10 éve tudja, hogy a gödörbe csurgó szarral kezdeni kell valamit, mégsem tett semmit, vagy, és most jön a lényeg: nem tudott tenni semmit.

Nem vagyok szakértő, de talán az a hatóság amely kiszabta a falu negyedéves költségvetését kitevő bírságot, talán kényszeríthette volna a környéken rendelkezésre álló feldolgozó-kapacitást a szennyvíz fogadására, vagy netán forrásokkal támogathatta volna a települést a kötelezettségei teljesítésében.

Nyilván a kérdés összetettebb, mint amennyi a hírből látszik, hisz lehet, hogy számtalan pályázat,úniós, vagy egyéb forrás állt régebben a falu rendelkezésére, aztán mégsem éltek vele. De az még így is rejtély: minek olyan határozatot hozni, ami nyilvánvalóan kikényszeríthetetlen, azaz olyan, mintha nem is lenne.

A részletek: itt.

az emberkínzás nem fejezi ki pontosan azt az érzést, amit a nemzeti színház [csupa kisbetűvel] Oresztész című darbjának premierjén éltem át. ha valaki biztosan és örökre meg szeretné utálni a színházba járást [úgyis itt a válság, a színház meg drága], annak nincs más dolga, mint elmenni erre a darabnak nevezett gőzölgő hígtrágyára.

pedig olyan jónak indult. a - randa - nézőtérre belépve meglepően klassz díszlet várt ránk. antik tragédiához modern játszótér: bíztató. hát még úgy, hogy tudtuk, új fordítás is készült [Térey János, Karsai György]. szóval jónak tűnt. [aztán nem kellett csak pár perc, hogy jöjjön a megrázó valóság: sem a díszletnek, sem a fordításnak semmi köze a mához, hát még a modernitáshoz.]

mikor aztán péterfy bori [csupa kisbetűvel] megpróbált színészkedni, hogy így kezdjen bele a történet folyásába, legszívesebben azonnal távoztam volna a színházból. teljesítményét leginkább úgy tudnám jellemezni, mint mikor az általános iskolában valaki bemagol és felmond egy olyan fizikaleckét, amiből egy betű nem sok, annyit sem ért. [vagy netán ez a rossz diákszínpados stíl valamiféle rendezői koncepció?] de volt még a leckemondásánál is lejjebb: a ripacskodva üvöltözéséért én legszívesebben jól megbüntetném, méghozzá nagyon sok pénzre.

a többi színpadon ténfergőről tán ilyet sokat nem írok, de azt azért megemlítem, hogy Kulka Jánost például tökéletesen megértem, hogy a bajor imre által oly sokszor a szomszédokban eljátszott buzi-figurától nem szakadt el egy centire sem: jól bevált, működő klisé. Garas Dezső szerepét nem is értettem [céltalan, semmiből jövő, következmények nélküli, semmibe tartó], de rába roland káprázatos játéka is elérte a célját: semmit nem tudtunk meg tetteinek mozgatórugóiról, arról, hogy mit gondol, vagy érez éppen. [igaz, leginkább arra koncentráltam, mikor lesz már vége.]

azt hiszem sokat elmond a darabról, hogy a mellettem ülő Máthé Erzsi annyira durván elaludt, hogy egy jó 30 másodperces őrült hangos dudaszó sem bírta felébreszteni. édes volt a színművésznő, ahogy a mellette ülő kanadai operaénekessel versenyt aludtak. annyira vártam, hogy kicsorduljon a nyáluk, de sajnos nem folyt el, aminek folynia kell.

a reménytelenül szar darab alkalmat adott viszont Euripidész életrajzának részletes tanulmányozására a jegyhez kapott füzetkéből, és a nézőtér giccsparádéján történő hosszas megrökönyödésre. sajnos szünet nem volt, hogy lelépjünk, de tapsolni mi nem tapsoltunk [megjegyzem Máthé Erzsi sem]. vastaps, ilyesmi nem volt, de abban igaza volt az Anillának, hogy birka egy nép vagyunk, a tömeg mindig, mindenkit megtapsol.

szóval: csak gratulálni tudok az alkotóknak, legfőbbképpen péterfy bori szövegmondó protokollrobotnak és alföldi róbert rendezőnek ezért a szikrázóan parádés mának szóló hiánypotló darabért.

szerencse a szerencsétlenségben, hogy nekem ezért fizetnem nem kellett, az viszont mélyen felzaklat, hogy péterfy bori az én adómból ezért pénzt kap. bármelyik közepes tehetségű középsikolai színjátszó szakkörös megoldja ezt a feladatot ilyen szinten - ingyér' is.

namármost. ha felveszem a maszkom, akkor bepárásodik felette a szemüveg. ha bepárásodik, nem látok. ha nem veszek szemüveget, akkor könnyezik a szemem menetszéltől, mert az hideg, ha egyébként is hideg van odakinn. ha nincs rajtam maszk, taknyom nyálam összefolyik, hogy aztán leverjen valami torokgyulladás, ami nem feltétlenül jó, hiszen már nem vagyok iskolás, hogy lógjak és a leckefelelősök sem járják már a város utcáit feladatuk fontosságának magasztos tudatában.

és akkor arról még nem is szóltam, hogy a fülvédőmben úgy érzem magam, mintha egy dobozba lennék bezárva, sőt, a térlátás is gondot okoz, a kamásli meg úgy melegít, hogy felül izzad, alul vacog a lábfejem.

ettől függetlenül biciklizni jó. a fenti sorokat sem a sírás, hanem a móka kedvéért írtam ide erre a blogra, pedig nincs is benne semmi mókás. nem a blogban, hanem a téli menetfelszerelés okozta rendkívül súlyos, ámde nem aggasztó problémákban.

[most jöttem rá, hogy a leckefelelős az isiben nézi meg, kész-e a lecó. de akkor ki viszi el a leckét a beteg pajtásoknak?]

megnéztük az új Woody Allen filmet [Vicky Cristina Barcelona]. filmnek közepes, elfoglaltságnak jó, Scarlett Johansson nem annyira, Rebecca Hall nagyon tetszik. [6.5/10 a filmnek. nőket nem pontozok.]

talán lehet azt gondolni, túlreagáltam a dolgokat, mikor a válság engem érintő természetéről és cseppet sem elhanyagolható félelmeimről írtam, de amitől féltem, már itt van, jobban már nem is lehetne: ezen a héten egyetlen új megbeszélés, szerződés, tárgyalás sincs a naptáramban. ilyen talán még akkor sem volt, amikor átmenetileg felmondtam az irodában [nem: akkor sem], de aktív - ügyvéd - pályám során még soha.

mit jelent ez magyarul? az újépítésű ingatlanok piaca gyakorlatilag megállt. az ügyfeleink jelentős része leállította a beruházásait, sőt, már megkezdett, építés alatt álló társasházakat is félbehagyott, vállalva annak minden következményét.

a nagy kérdés most az, csak pánik, rövid átmeneti jelenség-e amit látok, vagy ténylegesen és sokáig így marad, ahogy. ha utóbbi, akkor bajban vagyok. nem kicsit.