most végeztem a Futottak még [Extras] második évaddal. az első is csodás, de ez: a legjobb sorozat amit valaha láttam, úgy vagyok most vele. hogy lehet valami ennyire keservesen szomorú? a borzalmas hippokrita valónk, kín és szégyen: hányszor húztam a fejemre a takarót, baszki.

Ricky Gervais a legnagyobb király, egy évad kétezer forint, a leges-leges-legszomorúbb végefőcím mindig cat stevens, egyszer úgy, hogy chris martin tolja.

és mindezt úgy, hogy elvesztettem a dvd távirányítóját. egy ötvenhárom négyzetméteres lakásban.

mégis inkább erre való. iszom egy pohár bort hát.

elég kedvetlenül - és öltönyben - mentem az illegál critical massre, akkor kábé még csak nem is bíztam benne, hogy ennyire jó este lesz, de aztán végül. az volt, hogy menetből lekocc doridoridorival, gödör, fröccsök, hellomibalázs, kiadó, fröccsök, kino, fröccs, aztán szandrával jégerek, meg a quimby-kisstibi is feltűnt, ha már menő az esténk, vagy mi. persze nem kellene alkoholba menekülni, csak egyelőre jobb kiutat nem látok: biciklizni nincs kedvem.

vasárnap reggel tizenegykor [!] a vesztend nevű bevásárlóközpont mozijában a doridoridori meg az én megnéztük a tavasz sikerfilmjét, az álom.net-et.

persze minden rossz igaz amit írnak róla, sőt. labancz lilla randa, csúnyabőrű, puhatestű, idegesítő és minden egyéb pfúj, de aki csak az ő picsaságaira figyel, az hülye, hiszen itt van nekünk a filmben például dávid, aki anniyra természetellenes, hogy az már a fájdalmas kategóriánál is rosszabb. mentéségére legyen mondva viszont, hogy ez a totális életidegenség nagy magyar filmes hagyomány, úgyhogy bátran le is írom, Jankóczy Attila van olyan szar színész, mint Monori Lili. vagy ott van például minden idők egyik legjobban kivitelezett sportjelenete, zseniális kosaras arcokkal, meg hatalmas bunyóval. már azért megéri. azzal, meg hogy mennyire valós az audis-mercis középiskolás, meg a pompon-csapat felesleges foglalkozni, nem ezen múlik.

inkább köszönjük meg a filmnek azt, hogy végre van valami ami egyszerre váltja le az ótvar SÜNözést és a hellómi-t: cupp-cupp, de e filmnek köszönhetjük majd a puuussz és a csajszi kifejezések villámgyors mémmé válását is hamarost [a csajszi szót Zsolti barátom évek óta tolja, minidg megelőzi a divatot ő.] de ne menjünk anélkül sem szó nélkül, hogy a film után bátran használhatjuk a lepofozlak, mint dávid reginát fordulatot, vagy éppen fordítva, lepofozlak, mint regina dávidot sokatmondó szóvirágot. sajnos ez nem egy videoblog, pedig ha az lenne, még azt is megmutatnám, hogyan kell kézjelekkel megfenyegetni valakit, mert bizony még azt is megtanultam.

a film előtt veszélyes, félórás reklámblokk van, már-már elviselhetetlen, de én mondom, megéri a szenvedést. és akkor most halálosan komolyan mondom: minden ótvaros szarsága ellenére, ez a filmszerű izé sokkal jobb, mint mondjuk a Majdnem szűz, vagy a nézhetetlen Kalandorok, mert mondjuk eszembe sem jutott kijönni a teremből, de ha már, akkor említhetném itt az Adást is [jójó, nem összehasonlíthatóak, viszont ha csak az önnön szarságukat értékeljük: de.]

ha a fentieket 1/10-re értékelem, akkor az Álom.net feltétlenül megérdemli a 2/10-et [és ezzel máris kétszer jobb filmek lesznek]. aki vinnyogni akar a kíntól és kíváncsi a filmben felllehető másfél darab jó poénra, annak kötelező! [azaz: mindenkinek.]

hopp, majd el felejtem. az volt a legjobb a filmben, hogy utána ettünk hummuszt az alagsorban. kurvajó hummuszos van lenn.

legalább három dolog miatt volt kibaszott jó ez a mai Critical Mass,

(1) hogy a Nika és a Rali együtt jöttek, pocakban a kis Xavérral. kaptak is Critical Moms matricát. velük kapcsán annyi a ráadás, hogy a Tabánban - majd később a Kiadóban - velünk üldögélt a Brains managere, akinél senki nem tehet jobban a kis Xavérról, hiszen ők ketten az ő koncertjükön csókolóztak először [na, ennyit a romantinkáról.]

(2) menet közben egyszercsak egy vadidegen nő ránk bízta a kis Nadja-t, hogy vigyük el a bringaemelésig, aztán majd értejönnek. a nem egészen hat éves kislánynak ez volt a harmadik critical mass, amin részt vett, és elmondta, hogy a mamája emese, akinek négy férfitől van négy gyereke, akik közül ő a legkisebb. azt is közölte, hogy ő bizony picsanaciban van, amival csak egyetérteni tudtunk. halálos arc volt, minden tekintetben. a szülei előtt pedig le a kalappal. ugyan azt gondolom, egy kétgyermekes anya ugyanezen lazaságra nem vállalkozott volna, hogy ránkbízza [panna, doridoridori, tutu], de ha már így, azért ez kurvajó érzés. nem lenne olyan rossz, ha egyszer nekem is ilyen kislányom lehetne, zseniális arc volt, komolyan. [az apukája egyébként a bár 2.0 botrányhőse. csodás.]

(3) megismertem az irie maffia menedzsernőjét [igen lányról beszélünk!], akinek végre elmondhattam, hogy mitől tartom igazán és szánalmasan szar együttesnek ezt az ún. supergoupot. persze gyorsan rájött, hogy holmi személyes motivációim is vannak, de attól még igaz marad, ami igaz: nulla innováció és a dögunalom okán nem kedvelem őket, sőt.

szóval: jó volt. most kijózanodom gyorsan, aztán holnap elmegyek dolgozni. valamiből élni kell. vagy mi.

szemben tengeri halat grilleznek - kétségbeejtően jó az illata -, mellettük egy ruszki alsónadrágban kompjúterezik, felettem thai nők mulatnak irgalmatlan nagy számban, én aperol-fröccsöt tolok az erkélyen, tiszta tengerparti nyaralás, beszarok.

ha lehetne venni, akkor már most meglenne a jegyem, hogy október másodikán Emiliana Torrini lesz a müpában, hisz kevés nőbe lettem annyira szerelmes az elmúlt félévben, mint.

aztán van még ez is, itt egy kicsit mégjobban szeretem, mert olyan bájos, vagy milyen, csak pár másodpercig látszik, azabaj.

akárhogy is, Lene Nystrøm egy jó csaj [volt].

hát ez az eduardó rózsa-flores valami irgalmatlanul antipatikus nekem.

nem tudom, hogy Gáspár András vagy Görög László modorossága kergetne-e sírba előbb, de mindkét esetben gyorsan menne, az biztos. inkább a Görög, azt hiszem.