most pedig bemutatom a Peter Björn & John, a Nouvelle Vague és a The xx együttesek gecire idegesítő négy közös tulajdonságát:

1. külföldön kívántam a koncertjüket megtekinteni.
2. a külföldön megtekinteni kívánt koncertjük megtekintése érdekében repülő, illetve vonatjegyet váltottam.
3. a repülő-, vagy vonatút után külföldön megtekinteni kívánt koncertjük elmarad.
4. van férfitagjuk.

a negyedik igazából nem is idegesítő, hát még gecire, de közös és tulajdonság, úgyhogy.

sör, meg kolbász, meg döner kebab, perszehogy fasza lesz ez a München, hát még a szupevonatút oda-, meg vissza is, de most azért szomorú kisgyerek leszek negyvenhárom percig, sírok majd, könnyezem.

mert ez azért.

pénteken keszthelyen csapattuk, és mint rendesen, ámbátor mostanában egyre ritkábban, most is felmentünk az 512 klubba. mindig voltak ott nácik, sosem értettem, a helyi punkok miért nem zúzzák ki őket onnan, de úgy látszik keszthely már csak egy ilyen hely.

mégis kis gombóccá ugrott össze a gyomrom, mikor elmentem előttem a csávó sieg heil! pólóban tarkopaszon és az a komikusan szánalmas jelenet sem segített sokat a jó közérzetem visszanyerésében, hogy pár perc múlva a grease megamixre láttam lendítgetni a karját úgy németesen és ütemesen. aztán mikor bemasírozott a helyre még vagy 10 hasonló egyed, már tényleg elég szar volt tutukának lenni, hát még hogy nem véletlenül írtam a masírozni igét, mert volt főnökük és kvázi-alakzatban érkezés is.

persze, hülyének, meg nácinak lenni ér, még ha nem is túlságosan racionális, mit több, okos állapot az, hanem azt már nehéz felfognom, vagy csak nem akarom, hogy a helyi közép- és felsőközéposztálybeli srácgyerekek hogy képesek gond nélkül együtt szórakozni/mutatkozni ezekkel az egyenruhás majmokkal. pacsiznak velük, barátkoznak, ülnek wannabe rapperként a gettógönceikben a kis szálasiferkók mellett és tolják a sört, meg a pálinkát, hogy egy emberként ugorjanak talpra, mikor felcsendül egy jó kárpátia.

valamit vagy ők nem értenek a világból, vagy én, csak persze nyilván ők. nem helyes ez.

elég nyomasztó úgy dolgozni, hogy nem fizetnek érte, vagy ha igen, elképzelésed sincs róla, a távoli jövő mely pontján érkezik meg a megegyezettnél jóval kevesebb pénz. nem csoda hát, hogy nem lelkesedem, a tettvágy nem hasít szét.

tegnap megint lemerült a kocsim akksija. még ez is.

bár a szemlén látott valamennyi filmnél jobb (akár nagyságrendileg is), nekem a Köntörfalak messze nem olyan jó, mint amekkora a hype körötte. ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, az biztosan az unalmas lenne. néha már annyira az, hogy éppen csak nem jöttem ki a film kétharmadánál a teremből, pedig tudtam mire megyek, nem a Terminátor 4-re készültem. a végig idegesítő (már-már lift-) zenékkel kísért alig csordogáló történet vége (úgymond csattanója) ráadásul a film felétől minden további nélkül sejthető. pedig ha lenne némi feszültség a vásznon, pont leszarnám, hogy semmi nem történik (sőt, mennyire jó tud az lenni), de sajnos csak elvétve akad. bár kínos események nem történnek a vásznon, az erkélyen spanglizós jelenettől kicsit elpirultam. (nem hittem a szememnek: nevetséges volt, na). hogy pozitívat is mondjak azért, olyat ad a film, amit a magyar készítésű mozik a legritkább esetben: a színészek kétharmada (értsd: Rába Rolnad nem), úgy beszél, mint egy normális ember, ráadásul a párbeszédek gecijól megírtak, teljesen hihetők (nem úgy, mint pár helyzet, jelenet).

összeségében 6/10-et adok a filmnek, de ebben már vastagon benne van, hogy az elején feltűnik az Anilla, sőt, fél pontot emel az is, hogy a Belányi gigantikus feje végig a háttérben virít. én moziba nem feltétlenül mennék ezért a filmért el, de így, hogy már megtettem, azt azért nem mondanám, hogy kidobott pénz volt. (igaz, a Toldi nem éppen egy drága mozi. és ha már Toldi: azt hiszem itt digitális vetítéssel megy a film, mert többször furcsán akadt és csúszott, a képek pedig bántóan fakók, főleg a sötét jeleneteknél, amiből pedig van pár.)

persze mindenki és mindig és miért az időről beszél, de azért csak felírom ide, hogy ilyen télre nem emlékszem egyáltalán (ilyen havas, ilyen hosszú, ilyen hideg - még úgy is, hogy decemberben volt, hogy húsz fok, 28-án például a ligetben bringáztam), viszont hogy erre majd emlékezzek egyszer ha kell, leírom, hogy az van, január eleje óta folyamatos a tél, két hete mozdulatlan a hó még itt a belvárosban is.

őrület.

imádom ám, csak annyi a baj, ha baj az, hogy novemberben lusta voltam a téli gumit feletetni szegény alfarómeóra, így hát az első decemberi hóval kelletlen elraktam a kocsit. januárban vittem volna felrakatni a téli szerkót, de mondta a srácgyerek, aki a gumisom, ugyan tutu, minek már erre a másfél hónapra. no, azóta van hó végestelen, én meg nem autózom.

az igazsághoz tartozik, hogy a kocsi nem is hiányzik, a gumis fiú meg nem hív tutunak, mert azt sem tudja, hogy tutu a becenevem. egyszer már voltam az ügyvédje is. 

elsőnek a Czukor-showt néztük meg. akár jó film is lehetett volna, ha a szereplők veszik a fáradtságot és két héten át semmi mást nem csinálnak, csak mónika, meg joshi barát showt néznek éjjel-nappal. akkkor talán nem lett volna ennyire hamis az egész. (kivétel talán az Anger Zsolt. az abszolút mélypont pedig Vasvári Emese. Szabados Mihály is elég szánalmas volt, de szerencséjére volt nála szarabb.)

másodikként a Kolorádó Kidet húztuk be. valami olyan alcímmel megy, hogy flaszter-western. őszintén megmondom, fogalmam sincs mi köze van a filmnek a westernekhez. Nagy Zsolt menti meg a borzalmasan kínos filmet, de nem annyira, hogy ne gondoljam kurva szarnak. unalmas, hosszú, tele iszonyatos párbeszédekkel, érthetlen jelenetekkel (bizonyára magaskultúrális utalások végett) és a rendező legendás/emblematikus barátainak (Menyhárt Jenő, Bakács Tibor) mindent alulmúló (és leginkább szánalmas) feltűnésével. túl hosszú, túl semmilyen. meg ne nézzétek!

harmadik a Bibliothéque Pascal lett, az előző két film után viszonylag nézhető. semmi különös, néha szép film, Török-Illyés Orsolya nem egy rossz nő. a történet és főleg annak megoldása nem valami átgondolt, elnagyolt, ráadásul a történeten belül szinte előzmények nélküli.

ma délben a Team Buildinget néztük. ebben is szerepelt 2009. csányisándora, Nagy Zsolt, és oroszlánszonjája, Fullajtár Andrea (a Kolorádó Kidben is volt), de ismét feltűnt Elek Ferenc (szintén Kolorádó) és Vasvári Emese is, hogy megint a mezőny legrosszabbja legyen. nem kellett ezért semmit tennie, mert pontosan ugyanazt játszotta, mint a Czukor-showban. lehet őt vezetni és instruálni sem kell, hiszen mindig és mindenkor jól hozza ugyanazt az egy szerepet. ezt a filmet már nem bírtam végig cérnával, úgy a háromnegyedénél feldúlva kirohantam a teremből. unalmas, kiszámítható, kliséktől hemzsegő történet. nagyon soha-nem-dolgoztam-még-munkahelyen bölcsésznek kell lenni ahhoz, hogy egyetlen pillanatra is szórakoztatónak tűnjön bármely mozzanata is a filmnek. egy felháborító rémálom.

azt hiszem imádom a magyar filmeket. de a magyar színészeket mégjobban.

elég bírom, hogy itt van a szemle a momban, sokkal érdekesebbek az emberek. nemcsak rendszerüldözött hegyiparasztok, juppik, fontos irodisták, meg műmellű asszonyok, de vannak ilyen kérlelhetetlenül bölcsészfejű értelmiségiek, kérlelhetetlenül bölcsészfejű értelmiségieknek öltözött wannabek, direkt szarul öltözött menők, igazából szarul öltözött menők. és egyáltalán: olyan, mintha pesten lennék.

egészen megvadult a tabáni szánkópálya december óta, vagy csak a hó más, mint akkor, de mi olyan nagyokat zakóztunk tegnap este, hogy csak még. igazából az is lehet, hogy béna navigátor vagyok. francsetudja.

két filmet is mondok. az egyik közepes, helyenként vicces, ám nézhető, Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats). Goerge Clooney elég fasza, már azért megéri. nem tudom milyen az úgynevezett kritikai visszhangja, nálam egy 5.5/10-et simán megér, szóval vállalható egyesti program.

a másik már egy kövér 9/10, Where the Wild Things Are (Ahol a vadak várnak), amit nagyszerűsége ellenére, vagy éppen azért mégsem mutattak be itthon, pedig úgy volt. gyönyörű mesefilm, én majdnem sírtam, az az igazság. a zenéje is csodálatos, Karen O tolja gyerkekkel. Maurice Sendak csodaszép mesekönyvéből készült egy megdöbbentően jó kisfiú főszereplésével. meg kell nézni, olyan. mostanában szoktam nézni ilyen magyar szappanoperákat, meg az életképek című teleregény ismétléseit és azokban mind-mind döbbenetesen szar gyerekszínészek vannak. semmi nem változik, csak a nagyképűség örök. (figyeld, milyen faszán töltődik be az oldaluk. nem a fiatal rékasikárolyoké, hanem a filmé.)

tegye fel a kezét, aki nem épített a szobájában bunkit.

nézzétek, micsoda updatem van!

valami olyan furcsán működik ebben az országban, de komolyan.

lemegyek tegnap a holmes place-be tekerni, először az emlékezetes konfliktus után. a recepción fogadnak a hírrel, megjavították a biciklit odalenn, úgyhogy szabad a pálya, edzhetek kedvemre. ketten gyorsan még meg is erősítették a recepcióst, köztük az edzőlány, aki oly' kedvesen küldött el a halál faszára legutóbb (megjegyzem, szerintem nincs a világon hely, ahol egy ilyen beszélgetés után ne kúrták volna ki - itt szerintem még dícséretet is kapott). valahogy sejtettem, hogy nem igaz amit mondanak, hát szóltam előre, ha egyetlen hiba is van a biciklin, készíthetik a panaszkönyvet. lemegyek, megnézem a bringát: pont ugyanolyan, mint három hónapja minden nap. rossz, balesetveszélyes, gyakorlatilag használhatatlan. semmit nem csináltak rajta meg, de még csak hozzá sem nyúltak. mire két percen belül visszaértem a recepcióra, a bunkó, ám hazudós edzőlány már slisszolt is ki a bejáraton, a vásárlók könyve helyett pedig valami vendégeink észrevételei noteszt adtak a kezembe. mondtam, ez nem az lesz ami nekem kell, keressék csak elő. lett is nagy riadalom, percekre eltűntek az irodában, aztán kisvártatva az egyik értékestő odajött hozzám és megígérte, most már aztán tényleg megjavítják a bringát, addig meg használhatom a szigorúan tiltott kistermet egyedül. igazából nem akarok én szemét lenni velük, mondtam, hogy oké, de ha nem javítanak, akkor tényleg jön a beírás és a fogyasztóvédelem. a történet legájdalmasabb (legpofátlanabb?) része azonban az eleje: komolyan, mit hittek? hogy nem veszem észre hogy még mindig rossz a gép? mi a búbánatos faszért kell még hazudni is? most kellene neveket írnom ide, hogy ki a hazudós edző, meg ilyenek. ha már úgyis olyan jó helyre dobja a google, amit a holmes place-ről írok.

vagy itt van ez a másik eset. jó két hete a Starking MOMban előrendeltem egy fasza kis Magic Mouse-t. kevés van belőle, alig kapni, jó megoldásnak tűnt ez az állandó keresgélés helyett. tegnap délután írtak végre, hogy mehetek a cuccért. visszaírtam nekik, oké, reggel ott vagyok érte. ma reggel aztán én ott is voltam, csak az egér nem. azt eladták másnak, én majd a következő szállítmányból kapok. baszki. ez meg mi? egy olyan boltban, ahol korábban több százezer forintot hagytam ott. balhézni sem kedvem, sem erőm nem volt, de egy levelet azért írtam nekik, hogy milyen méltánytalan és szemét megoldás volt ez tőlük.

lehet nekem vannak túlzó elvárásaim a pénzemért cserébe. csak nem hinném.